Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

57

rültünk, illyen múlandó - hirtelen elfőj mellettünk , mint a’ sebes fojó viz — valamint az álom - ketté szakasztja mintegy - egy darabig az élet munkáját - azonképen - minden őszszel elfárad mintegy a’ természet és meghal - megszárad a’ fü elhervadnak a’ levelek — Gyakran - egy szempillantás a’ köze - és a’ legszebb virág - tellyes virágjában meghervad - a’ legtermettebb gyümölts- fát - egy zivatar tövéből kitekeri — így van a’ dolog az egészségre ’s az életre nézve. — Ma még - erőnk tellyes érzésében követjük a’ mi munkáinkat; meglehet hogy holnap - beteg ágyban nyögünk, Hány ifjú - hervadt el tsak a’mi szemünk láttára is már - élete legszebb virágában —? Hány munkás férjfi. érte el - élete delén - az estvét ? —■ Mitsoda - nyughatatlanitó - miiid ezeknek meggondolása ! — egy Keresztyénre nézve is — mig ez is - mint ember tsak a’ testes természetre halgat. —

Hanem - nem változik ez a’ nyughatat- lanság is ebben kéttségbe eséssé — Mihelyt Keresztyén szemekkel nézi mind ezeket, azonnal talál , és épen ezekben talál ollyakat, a’ mellyek ötét tökélletesen megnyugtatják. —

Ügy nézi ez t. i. ezen múlandóságot, és romlandóságot

i. Mint az életnek igazi fűszer számát, — A’ munkásság az, a’ mi azt tselekszi, hogy az életet megne unjuk — Mitsoda pedig az - a’ mi bennünket az szünetlen munkásságban