Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

denféle látja *— akár úgy gondolja magát, mint a’ ki szívesen fáradoz azoknak, az élet javainak t. i. keresésében, akar pedig úgy, mint a’ ki már azoknak birtokában van, és azokkal él. — Ugyan is

Mennyi munkában , mennyi fáradságban kerül az embernek, mig Házi, famíliái jó állapot ját megfundálhatja - mennyit kell néki lótni futni, mennyi éhséget, szomjúságot, hideget, meleget, álmatlanságot kell kiálla- ni , az e’felöl való reménység’ féjébe: és mi- tsoda nyughatatlanitónak kell már annak meggondolásának lenni, hogy talám ezen ö reménysége egészen füstbe fog menni , meglehet hogy mind ezekkel utoljára is semmire sem megy. meglehet hogy egy két szűk esztendő , egy tűz, ’s a’ t. - kevés idő alatt, abba a* szegénységbe taszítják ötét viszsza , a’ miből alig verekedett tsak valamennyire is ki. — így van a’ dolog azon megelégedésre nézve is , a’ mellyel él valaki, a’ maga szerette famíliája’ Házanépe kebelében, a’ barátságos társalkodásra , az egészségre , és más mindenféle örömre nézve. — Még ma- együtt nyágaskodik két házastárs — mely igen megzavarodik ez az öröm , ha ez a’ gondolat el- méjekbe ötlik: meglehet, hogy holnap ketté szakad a’ kötél. —• Még ma mejjén függ egv édes Anyának az ö sok fájdalmakon vá- sárlott gyermeke; de megleliet, hogy holnap a’ koporsóba fogja ugyan azt fektetni - - - Minden - minden - valami van kö*