Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

Az is bizonyos, hogy lehet néha néha látni szomorú ábrázata- komor tekintetű Jámborokat; hanem ebből is tsak a’ tetzik- ki ; hogy öszve tsoportozhafik néha a’ nyomorúság egy kegyes Jób’ feién annyira hogy minden kegyes érzése mellett is erőt vesz rajta a’ gyarlóság , és megunatkozik ; de tsak egy Isteni biztató szózat kívántatik , és azonnal megvidulnak az illyen Jóbok is, Felemeli a’ hejbe hagyó lelkiesméret a’ maga di- tsérö szavát, és szünetlen hallattatja a’kedves a’ jutalmazó ítéletet, ’s a’ t.

A’ ki mit vét azt aratja ere nézve is, — Nem lesz semmivé a’ lélek, a’ halálban ■— megmarad a’ lélekesméret is — minden Ítéletével együtt — a’ mitsoda Ítéletet érdem- lettéi itt attól— azzal kísér ez által a’más életbe *— azzal - a’ külömbséggel - hogy ha kárhoztató Ítéletet érdemlettél; nem lessz ott abban módod , hogy ennek irtóztató hallásától tsak egy szempillantásig is meg- menekedj. •—• ez az a 'halhatatlan féreg , és soha megnem aluvó tűz- a’ mellyröl száll az Ur Jésus Mdrk. IX-. 44, 46, 48. —• Ha pedig oly szerentsés vagy , hogy itt ennek hejbehagyó ítéletét érdemletted meg; nem lesz ott semmi, a’ mi az ebből következő vidámságot tsak kevés időre is megzavarhatná — mert ollyan nagy közbe vetés lesz ott a’ bolond gazdagok és a’ kegyes szenvedő Lázárok közt, hogy egyik is a’ másikhoz nem közelíthet — s a’ t. A ki mit vét azt aratja. —

3