Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

ti. Megmaradnak a’ léleknek kintsei is. — Minemüek

i. Az esméretek - mellyeket itt gyűjtünk magunknak. Nem ollyan hüségtelenek ezek , mint a’ testnek kintsei - a’ mellyek tsak a’ sirszéléig sem kisérik el az embert, nem is ollyan bizonytalan ezeknek birtoka, mint emezeké, úgy mint a’ mellyektöl egy szem- pillantás megfoszthatja az embert —- Hányszor megesett már az, hogy a’ kiket a’ feljövő nap, minden kívánatos jókkal való bő- völködésben talált; ugyan azokat a’ lenyugovó nap mindenektől megfosztattva hagyta el (quem dies vidit veniens superbum ; hunc dies vidit fugiens jacentem) Nem ugy van a’ dolog a’ lélek kintseire nézve •— az esméretek- re nézve •— még akkor is magával hordozta mindenét ama hajó törést szenvedett régi Bölts, midőn minden aranyát ezüstjét elnyelték á’ tengeri habok •— Akkor is a’ tiéid maradnak ezek, mikor a’ halál’ egyszeri révén általmégy •— a’ ki mit vét — azt aratja —■ a’ mitsodás esméreteket gyüjtöttél— ollya- nok kísérnek oda. — Ha az Istenről— ennek munkáiról, az ezekben ki tettzö böltsesség- ről és jóságról — Ha a’ kötelességekről, ezek nek szentségéről ’s a’ t. szerzettéi magadnak esméreteket; ezeket viszed által magaddal, és mitsoda kedves következéssel? — mivel ezeken fognak épülni azok a’ tökélJetesebb és tisztább esméretek — a' mellyeket igér az Apostol, mikor azt mondja 1. Kór. XIII \