Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

lás: hol teszel pedig ere szert akkor , mikori már a’ te napod alkonyodik ? ’s a’ t.

3. Mentül korábban elkezdjük ezt; annál inkább készebbek vagyunk mindenkor - a’ boldog meghalásra , az idvességes kimúlásra. — Emberi mód szerént szólván ugyan , az üregeket nézzük úgy , mint a’ kik ki vágynak jegyezve a’ meghalásra; de hát az ifjúságot ki vette ez alól ki? — Sok illyen példa a’ miilyen most is van előttünk azt bizonyítja , hogy ha ma az Öregek holnap az ifjak kozzül viszünk ki valakit. Azt pedig tudjuk hogy valamint amaz Evangeliomi Gazda , a’ kiről szó van Mát. 5cXV-. 14—30. szinte úgy számadásra vonta azt a’ szolgát, a’ kinek a’ kereskedésre tsak egy talento- mot adott, mint azt, a’ kinek kettőt, és a’ kinek ötöt adott; úgy az Ifjak, szinte úgy Ítélő szék eleibe állanak akkor, mikor e’ földet itt hagyják, .mint az öregek; és szinte úgy számot kell azoknak a’ kevés időről adni, mint ezeknek a’ számos esztendőkről. —- mitsoda készen kell ere minden szempillantásban lenni az ifjúnak épen úgy , mint a’ megélemedett Öregnek! Hol készülünk pedig ere? minden bizonnyal nem a’vétkeknek nem a' széllyel tsapongásoknak , nem a’balgatagságoknak ’s a’ t. széles után; hanem a’ virtusnak — az Isteni félelemnek, a’ szorgalmatos, a’hűséges, az igazságos munkálkodásnak keskeny után. — Azt is tudjuk mindnyájan, mint Keresztyének, hogy a*

— 178 —