Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

Igen veszedelmes tévelygés ez! ’s a’t.Nem igy gondolkodott erői Sz. Dávid, a’ ki azt mondja sl’CXIX. Sóit. 60 v. Sietek , és nem halasztóm , hogy megőrizzem a’ te parantsolatidat. Sem pedig a’ Bölts Prédikátor, mikor a’ letz- kében , már az Ifjakat is ere kéri és inti: Emlékezzél meg a’ te Teremtödröl ’s a’ t.

Az Istenről, mint Teremtöröl megemlékezni, ezt teszi: Embernek megesmerni azt, hogy , mind azt, valamivel, vagy lelkünkre, vagy testünkre, vagy pedig külső kör- nyül állásainkra nézve birtunk az Istentől vettük , és igy az Isten eránt való háládatos- ságunkat azzal mutatni meg, hogy minden érőnkéi, tehettségünkel, időnkéi, javainkat ’s a’ t. ennek a’ mi Teremtőnknek, a’ ki egyszersmind nekünk Törvényadónk , és meg- Ítélő Biránk — akaratja és parantsolati szerént élünk. — Mint hogy már *—• épen ebben áll az igaz kegyesség; látni való — hogy - a’ Bölts a’ letzkében — az ifjúi kegyességet ajánlja —

Bizony az Istennelvaló nem gondolás igen nagy mértékben van az ollyan emberben , a’ ki életének szebb és nagyob részét, a’balgatagságokban , a’ vétkekben vesztegeti el ollyan gondolattal lévén , hogy majd élete’ utólsó részét fogja Istennek szentelni ’s a’ t. De ha az Isten előtt mindegy volna is az, életünk akarmely részét adjuk őFélségének, a’ magunk haszna nem ezt kivánjaé , hogy Ifjúságunkban emlékezzünk meg, a mi Terem-