Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

tönkről. — Jertek hát*— ezen Ifjú Atyánkfi- ja’ koporsója felett — vegyük gondolóra, azt az Ifjúi kegyességnek betses voltát. — Igen betses ez , mert

1. Mentül korábban kezdünk el - jók és Kegyesek lenni , annál, hamarább eljutunk , a* Virtus’ és a’ kegyesség’ örömeivel való élésre — Azt tartják az emberek közönségesen , hogy ha valaki jókor meghódol a’ kegyességnek ; az , életnek sok örömeiről lemond.. — — Hogy adjam én magamat - még most a’ kegyességre ? igy szóll sok ifjú — mimódon vonhatnám ki magamat azon vidám társaságokból, a’ mellyikben az én ifjú társaim vigadnak ? ’s a’ t. Ez a’ mentség tenne valamit, ha valósággal is illyen nagy volna a’ veszteség , a’ mit ez a’ kegyességre való jókori magunk el- szánása okoz. *—• De mitsodások azok az örömök, mellyeket egy illyen ifjúnak magától megkell tagadni? Igen kevés ideig tartók, nagyon mulandók, és ollyanok, a’ mi még a* velek való élés’ órájában is gyakran igen keserves fájdalmakkal elegyesek, utoljára mindenkor tsömört unalmat, és megbánást hagynak magok után. — Ollyan örömök - a' mellyek - a’ meglett emberkori időnek, egy erőtlen , •— haszonvehetetlen , — az öregségnek pedig egy, - nyavajákkal tellyes testet adnak által. *— 's a’ t. A’ Virtus a’ kegyesség’ örömei egyedül az állandók, sőt ezek annál édesebbek, mennél tovább élsz velek;*— akkor is megmarad ezeknek izek,- mikor

— 176 —