Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

«H 10

01.

A’ jó emberek semmit sem vesztenek, hanem sokat nyernek mikor meghalnak.

Sz. Letzte í.Ján. III: Szerelmesim, mostam Isten Fijai vagyunk , de még nem jelentetett meg, mitsodák leszünk pedig, hogy mikor ö megjelenéndik, hason- , latosok leszünk ö hozzáj mert meglátjuk ötét, a’ mint vagyon.

Hogy a’ Jésus Krisztus amaz Igaz világosság , á ki megvilágosit minden e' világra szilletteket Ján. 1. 8. ennek tsak az az eggy is elég bizonysága, hogy ő oszlatta el azt a’ sűrű setétséget, a’ mely a’ halandó szemek elöl eltakarta a* siron túl való életet, mert 2. Tim. I,\ io. szerént ő hozta világosságra az áletet és á halhatatlanságot az Evangeliom által; ö tanította ezt oly világoson és megérthető módon, hogy az e’ felöl való reménység közönségessé lett, midőn ez, ö előtte, tsak a’ gyakorlottabb, tudósabb Fejeknek tulajdona volt. Ez által is megmutatta ö, hogy az emberi Nemzetnek köz Jóltévöje akart lenni. Mert ezen tudomány által tette az embereket ara , alkalmatosokká, hogy a’ magok nemes ren. deltetéseket által lássák , hogy mind a* természeti , mind az erköltsi - világ, rende- letlenségeire ; és zavarjaira nézve eligazodhassanak. Azomban ez a’ jóltévö Tudomány - is úgy járt az emberi kezek közt, mint más egyéb sok hasznos dolgok, viszsza éltek ez-