Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

«el annyiban, a’ mennyiben, a’ jövendő életnek fényes leírásából azt hozták ki, hogy a’ jelenvaló élet nem érdemli azt meg, hogy ezt az ember nagyra betsülje. Innét eleitől fogva voltak a’ Keresztyének közt ollyan fekete vérü emberek , a’ kik a’ földi életről igen alatsonyon szóllottak és írtak. Mitsoda ellenkezésben voltak ezek , az emberi köz érzéssel , -és tapasztalással, arról én most nem szóltok; tsak azt mondom, hogy a’ Jésus Krisztusnak , a’ Síron túl való állapotról való Tanításiból ezt épen nem lehetett kihozni: külömben nem mondotta volna az Apostol ezt a’ Letzkében Szerelmesim ’s a’ t, Sz. Letzke.

A’ Jelenvaló életről mondja az Apostol, hogy itt is Isten fijai vagyunk , az az - itt e’ földön is ennek a’ köz Atyána^k házában lakunk, itt is minden nap az Atyai jósága jeleit tapasztalhatjuk, itt is gyakorolhatjuk magunkat az ő Atyai intéseinek, parantso- latainak tejesítésében, akaratjának véghezvitelében ’s a’ t. ügy hogy méltó jussunk vagyon arra, hogy azt mondjuk a’ földi életről , a’ mit a’ Bőlts mondott Pred. XI: 7. édes é világ , és jó e' mi szemeinkéi nézni a’ napot.

Azomban az is igaz , hogy tsak ugyan tökéletesebb és boldogabb állapot az, a’ mel- lyet a’ síron túl reményiünk , mert a’ mint mondja az Apostol, akkor hasonlók leszünk a Jésus Krisztushoz, és ötét meglátjuk ágy, a’ mint vagyon. —•