Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

Igen megjegyzésre méltó az a’ küiömb- ség, a’ mely vagyon - az emberek és az Isten eránt való kötelességek közt;, mely szerént t. i. valamint ha az emberek eránt való kötelességeinket véghez viszszük, akkor és és az által használunk az Embereknek; úgy midőn az Isten eránt való kötelességeinknek eleget teszünk, az által, az Istennek semmit sem használunk, hanem egyedül magunknak — így van it is a’ dolog, —- Magunknak használunk, midőn a’ mi szenvedéseink közt, ellenkező állapotunkban is ditsösségettulajdonítunk az Istennek igy szólván Az Örökké* yaló ’s a t. '

Ollyan titulusok - Nevek , és ezek által ollyan tökélletességek , és tulajdonságok adatnak az Istennek - a’ mellyek szerént útdíjában szólván is méltó az Isten a’ ditsöltésre — úgymint

í. Mint Örökkévaló Király. — A' földi Királyok kezdenek uralkodni; és vége is van az ő Uralkodásoknak. — Ki mégyen az ő lelkek is és ők földdé lesznek ; o’ napon elvész minden ő gondolat]ok a' CXLV/. Sóit 4. v. szerént. ■— Hova lettek azok a’ régi nagy Királynak ’s a’ t. sőt tsak a’ mi érésünkre is mennyi Királyságok változtak. — Az Istennek Királysága — uralkodása pedig, valamint soha nem kezdődött, úgy megsem is szűnik soha- örökké— ’s a’ t. Ha tehát Rom. XIII: 7. szerént (adjátok meg azért mindeneknek, a' mivel tartoztok , a' kinek adóval adót, a' kinek vámmal,

— 155 —