Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

— »19 —

Az életnek egész megunását nem lehet érteni ; mert ez az igaz kegyességgel öszve nem illene, ezenkívül — az öregségnek is, meg- vagynak az ö tulajdon és nemes örömei (1. a’ XIX. R. ) az öregségben is megfőj thatatlan marad az élet’ szeretete. A’ megélemedett Öreg is vidám ábrázattal néz az oliyan emberre , a’ ki néki még sok napokat igér ; az orvosra, a’ ki élete nyúlásával biztatja - örömest él az orvosi szerekkel - jMindazáltal Szabados dolog ezzel ottan ottan megelégedni, szabados dolog ezt halála’ kívánásával is kijelenteni. — Az Öreg ember érzékenységei megtompulnak. Nem talál ez gyönyörűséget - a’ természet szépségeiben - az emberek’ vidámsága terhére van néki, elhalnak mellöle esmerösei , idegennek tettzik előtte minden, ember ; az ö emlékezete meggyengül ; esmereteiről, tapasztalásairól elfelejtkezik, elmebéli tehettségei megerötlenül- nek, testét gyámol bot hordozza, az esztendők’ terhe legörbitette , feje ’s kezei reszketnek, lábai tántorognak------Kivált ha valami különös esetek mind ezeket megnehezítik: ha valamely betegség’ fájdalmai gyötrik, ha szegény állapottal van, ha tsak a’ mindennapija sintsen —• már akkor épen nem lehet néki vétkül tulajdonítani; ha igy szólt i /íz én síivemnek hdborusági igen megsokasad'ak , ez én nyomorusdgimból szabadíts weg engemr.t XXV. 'Sóit, 17. — vagy igy*. Könyörülj rajtam Uram! mert erötelen vagyok; — Térj Uram