Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

zám , mentsd ki az én lelke met - szabadíts meg enge met a' te irgalmasságodért. VI. ’Sóit 3, 5. vagy Jób. VII: 2, 3. Miképen a' fáradt szolga kívánja az árnyékot, és miképen a' béres várja az o munkájának végét; azonképen lön az én dolgom, hogy élném a nyomorúságos hónapokat.

Hanem ekkor is tsak ugyan megtartya ez, a’ maga jámborságát, és ezt meg is mutatja az által —

1. H gy nem panaszolkodik a’ gonoszban fekvő világ ellen. — Az'öregek’panaszának - nem a’ világ’ roszszá való változása az oka ; az ö természetek’megváltozásában van ennek az - A’ sárgaságban lévő ember - mindent sárgának lát; a* beteg szájában, a’ legjobb izü eledel is keserű — a’ Vak előtt, minden fekete , gyász szinü —

2. Nem felejtkezik el - azokról a' jókról, nem utálattal emlékezik azokra viszsza, a’ mellyekkel eddig élt. — Nem panaszolkodik az Isten ellen , a’ ki eddig ezeket ö véle közlötte, ezért hogy már azoknak nem érzi jó izét, — Mikor valamely eledellel jól lakunk, az ugyan többé nem kell - de azért azt megnem utáljuk - annyival inkább az ellen nem békéte- lenkedünk , a’ ki minket azzal jói tartott.

3. Nem betsmeli azért az életet — hogy e/i- nek terhei rajta megnehezedlek —•

4* Mérsék.i d halál kívánását az által - hogy ebben is magát az Istennek óölts és atyai akaratjára bízza — Tudja ö azt - hogy azoknak kik Uf Istent szeretik, mindenek egy aránt javoki a