Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

annak idejében ditsössége egy részének tarthassa a’ veletek lejendö Örök öszvetalálko- zást Amen.

XXI.

Az élettel megelégedett Jámbor Öreg.

Sz. Letzte. Jób, XLII: 17. Meghala Jób vénségben, életével megelégedvén.

Az igaz kegyes ember, nem szab a’ minden jók adója’ eleibe Törvényt , és mértéket az áldásokra nézve, hogy tudniillik, mit, mennyit és meddig adjon ö néki; háláadó szivvel veszi azt, a’ mit, és a’ mennyit ez ád ö néki, és él azzal, háláadó szivvel, mind addig, mig nála marad. - így tselekszik ez, az életre nézve is. — Jób egy valódi kegyes ember volt. — Maga az Isten ezt a’ bizony*- ságot teszi róla Jób 1 ; 8- fődé estedbe az én szolgámat Jóbot , hogy ninlsen ö hozzá hasonló, a ki ollyan tökélletes, igaz, Istentfélő volna. — Ettől hát azt lehetne már várni, hog} , ö - azzal tökélletesen megérte, a’ mit az Isteni jóság neki adott; — még is - a’ mordatik itt róla - hogy életével megelégedett. Meghala ’s a’ t.

Haljuk és tanuljuk meg - mitsoda értelemben mondódhafilt ez Jóbról, ’s mitsoda értelemben elégedhetik meg akármely Jámbor Öreg is az élettel?