Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

Ha megemlékezik - Istennek azon jó tétemé- nyeiröl, mellyeket eddig eltöltött életében vett, és tapasztalt. Minrlen ember találhat illyeket nagy számmal , ha viszsza emlékezik az ö- életére. — Az élet, — a’ test, ennek tagjai, a’ lélek, ennek tehettségei, az eledelek, a’ ruházat, a’ munkálkodásokban való boldogulás , a’ sok veszedelmek’ elkerülése , vagy az, azokból való kiszabadulások’s a’t. Mindezeket kinek köszönheti minden ember Fannak , a’ ki a’ letzkében ezt mondja; Én teremtettelek -—• A’ szenvedések ezeknek számát nem kevesitik,' mert ezek is javára vágynak az embernek. Mindezeket - ha egy megélemedett öreg, a’ kin megnehezedtek az öregség’ terhei elgondolja , nem igy kelle néki szóllani Jób: 11: 10. Ha elvettük a’ jót, miért nem vennénk el a gnnosít is, Az illyen gonodolat vezeti az öreg embert, de az ol- lyat, a’ ki az Istennek változhatatían szere- tetét esmeri, ollyan gondolatokra , meilyek megkönnyíthetik az öregség’ terheit. — így gondolkodik ez — Ha eddig illyen jó Atyám volt nékem az Isten •— ha eddig ennyi jóval - vólt erántam , hát most hagynaé el , mikor az én erőm el fogyatkozott ’s a’ t. így szóll Dáviddal a’ XLIII. Sóit. 5 v. Miért hagytad el óh e'n lelkem magadat , és miért buslakodol én bennem ? Bizzdl az Istenben , mert én még neki háldkTit adok mert ő az én ortzámnak szabadi- tója , és Ő énnekem Istenem !