Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

— log

4. Ha a lelkiesméret úról bizonyságot tesz, hogy az élet’ eddig eltelt napjait jó végre használta az ember. Valamint a’ gonosz embernek a’ legterhesebb szenvedéseket okoz az, ha ezen hajlott idejében , egyedül gonosz tsele- kedetek forognak előtte , azőnképen ’s a’ t. — Oh miilyen tsendes szívvel lehet az az öreg , a’ ki maga után látja az áldásokat , mellye- ket munkás kezei szülétek! *— Amaz úgy nézi az öregség’ terheit, mint hátra hagyott gonosz élete’ büntetését, eme pedig úgy, mint természeti következéseket, úgy mint annak hírmondóit, hogy mindjárt által megy a’ tökélletesehb életbe , és ez a’

3-dik A’ mi vigasztalást ád az Öregség’ terhei ellen •— hogy t. i. ezektől nem sokára megszabadul. •—Látja már b azt, hogy az ö napja siet lefelé, az 6 utazása közelget a* tzélhoz. Örül a’ munkás az estve közelge- tésén , azért is, mivel tudja hogy akkor kipiheni magát, megfog nyugodni, de azért is , mert tudja, hogy akkor jutalmát veszi fáradságának. — Örül a’ hajós , midőn látja a’ révpartot ’s a’ t. örül a’ Katona, midőn a’ békesség ki hirdettetik ’s a’ t. elfelejteti mindezekkel ez az öröm azokat, a’ mellye- ket eddig szenvedtek ’s a’ tv- Hogy ne könnyül» jiének meg az öregség’terhei, annak meggondolására, hogy'— mindjárt megnyílnak az örökké valóság’ kapui, a’ hová semmi erőtlenség bé nem mehet ’s a’ t.