Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

d) A’ Mező Virágairól-is ő gondoskodik • mert azok az ő pompásokat, nevelkedéseket, ő tőle vérzik. V. 23. 2g. sokkal inkább gondot visel ő a’ mi öltözetünkről. V. 30.

III. Pogányokhoz illő az a’ felettébb való epekedés , nem pedig Iíerefztyénekhez , a’ kiknek jobb megfogások van az Istenről, az Ő tö- kélletességeiről, és gondviseléséről. V. 31. 32.

IV. E’ Világi dolgokról való nagy gondolkodás megakadállyoztat a’ Virtus gyakorlásában , és a’ mi jövendő boldogságunk’ keresésében. V. 24. 33.

LVir. §.

A’ Homilia kéfzíttését illető Regulák.

Akármellyik móriját követi a’ Tanító a' Ho* milia kéfzítésenek ^ fziikség a’ Textus megértésére, Magyarázására, ’s Alkalmaztatására nézve , e’ következendő Regulákra figyelmezni.

I. Mivel a’ Homiliában a’ Textushoz kell a’ Tanítónak magát kötni : illő hogy azt maga t'dkélletessen értse ; mert hogy magyarázza azt meg másnak, a’ mit maga nem ért ? Úgy érti-meg pedig a’ (Tanító a’ felvett Textust, ha:

1) Érti a’ Bibliát eredeti Nyelven, és annak magyarázatját illető Regulákat tudja.

2) Ha megvisgálja , hogy a’ Textus mi- tsoda öfzveköttetésben áll az előtte és utánna való Versekkel, p. o. Ján. 6: 53.54. 55. 56. öfz- ve téve 35. 47. 63. 64.

3) Keresse ki az írónak a’ Textusban való fő tzélját. P. o. Luk. 16. Réfzében előadott Példabefzédben, nem az a’ tzélja a’ Kristusnak, hogy a’ tsalávd Sáfárnak maga viseletét ajánlaná , hanem hogy a’ földi jókkal való okos élést (4—9) nyomja-be Szíveinkbe.

4) Az akkori környülállásokat, fzokást, gondolkodás’ módját, mikor az író élt, nem külömben *az író Kharakterét, a’ tselekvő Ma98 Horniliäk, vagy Analytika Predikátziók.