Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

200

Az Actióról.

111. SZARASZ.

Az Actióról, avagy a’ Gestálásról, és annak Erejéről ’s Hafznáról.

CXXXIX. §.

Mi a’ Gestál'.ís ? annak .ereje , — hafzna.

Ugv motidja-el a’ Tanító tökélletessen a’ Predikátzióját, ha az Actióval , vagy Gestálás- sal mondja-el, A’ Gestálás az a’ foglalatossága az Orátornak, midón Ó a’ maga indulatit, a’ test’ tagjainak külömbbkülömbbféleképpen való mozdulásai által fejezi-ki. — Ez a’ gestálás , a’ fó', ízem’, ábrázat’, kéz’, ’s az ege'fz test’ állatásában való változtatások által megy végben. Hogy pedig valaki jó gestáló legyen : azt a’ terméfzet, mesterség, gyakorlás vifzik végben. — Nagy ereje és hafzna van a’ gestá- lásnak ; mert ,

i) Ez közönséges nyelve az emberi Nemzetnek. Ha megyen valaki olly Nemzetek közzé , mellyeknek nyelvét éppen nem érti; a’ test’ tagjainak kiHömbbkülömbbféle mozgatási és változtatási által tudtokra adhatja, hogy mi a’ fzüksége.

<2) A’ Siketek és Némák gestusok által egymást minket-is megértenek, sót a’ legnehezebb Tudományokaty és mesterségeket megtanulják.

3) Mindenféle indúlatinkat és gondolatin kát , ez által tudtokra adhatjuk másoknak , ha soha egvgyet nem Fzóllunk-is. Köfzönünk másnak , holott egygvet se fzóllunk. — A’ Izomeré , vidám , kéttségben esett embert az Ó ábrá- zatjának vonásiról megesmérjük, ha fzóval ta-