Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
176 nan jött által a’ Kerefztyén Ekklésiában, — es mindjárt a’ Kerefztyénség elein, mivel a’ Ke- xefztyén Ekklesiákban olvastatván az Ó Testa- mentom , de az első Kerefztyének-is ’Sidókl)ól állván, a’ mi ott Isteni rendelésből megvolt azt ide-is által hozták,, tsak hogy az Ekklesiák’ Tanítói $okfzor az O Testamentomi felly ebb említett Megáldás formulájával, többfzör pedig az Apostolokéval éltek, és mi-is ezekkel élünk. Vágynak ollyanok , kik a’ Nép’ megálda- tásában babonát tartanak. A’ hol a’ Prédikátor illyet vefz éfzre : azt köteles kiirtani. P. o. Ham- butgban, midőn a’ Kalmárok az ő Világi foglalatosságaik miatt Vasárnap Templomba nem mehetnek: az Inassaikat a’ Templom’eleibe állítják, a’ kikarra tartoznak vigyázni, hogy következik-e’ már a’ Népnek Megáldana , mellyet azok ezeknek hírül, adván fzaladnak a’ Templomba, hogy a’ Pap' áldását meghalhassák, és azzal haza mennek, ’s ujjra hamar dolgaikhoz látnak, (a) II. SZAKASZ. A’ Predikátzió’ Stílusáról. CXXIII. §. A’ Tanítónak fzúkség tukelletesen tudni az Anyai Nyelvet. — Hogy ni egy o arra P A’ Prédikátornak mint Tanítónak kötelessége másokkal az Ő gondolatit közlenig minthogy pedig arra legtokélletessebb efzköz a’ Be- fzéd, tehát fzükség, hogy tökelletessen tudja azt a’ nyelvet, mellyen a’maga gondolatit másokkal akarja közleni. — Tudjuk, hogy a’ PrédikáA’ Predikátzió Formájáról. lt) Lásd Journal f. Fred. T. 14. oldal 292—'304.
