Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

3) Az egéfz Gyülekezet' kérését, hálaadását , bizodalmát foglalja magában a’ könyörgés.

4) Világos, és illendő legyen. Tehát az O Testamentomból vett fzókkal, és befzéd formáival nem kell azt méghomályosítani.

5) INe tsak az elme fogialatoskodtasson a’ fzemlélódés által, hanem főképpen a’ fzív legyen foglalatos a’ buzgóságban, az Isten előtt •való megalázásában , annak ’ megesmérésében, hogy ö attól függ, és hogy 0 az ö akaratját köteles tselekedni.

6) Jobb olvasni a’ könyörgést , mint könyv nélkül mondani: ínért leghamarább megbotlik az ember a’ könyörgésben \ pedig ha a’ Tanító maga megbotlik, vagy haboz, vagy alkalmatlan fzókkal él, az egéfz Gyülekezet ezen hibákba esik. — Ha hét-köznap, és Predikátzió után lehet könyvből a’ könyörgést mondani; miért nem lehet Predikátzió előtt ?

7) Ritka ember tud jó könyöfgést írni: azért-is nem fzégyen a’ másét-is mondani , kivált ifjú embernek, a’ ki még nem gyakorlott azoknak kéfzítésében. (a)

cxxir. §.

A’ Nép’ Megoldásáról.

A’ Predikátziót és imádságot a’ Nép’ Meg- áldásával fzoktuk bérekefzteni, melly áll valami olly Sz. írásbeli helynek elmondásában , mellyel az Apostolok a’ Kerefztyén Gyülekezeteket fzokták megáldani. Rom. 15.’ 32. 1 Thes, 5: 28. 2 Th. 5; 28- 2 Kor. 13: 13. ’s a’ t.

tEz a’ fzokás Isteni rendelésből lévén meg az O Testamentomban 4Mos. 6: 24— 26. onA' Predikátzió Formájáról. 175

(a) A* Könyörgés héfzíttse’ módjáról, annak elmondásáról , tulajdonságiról, láss bóv előadást á’ Li- turgikámnak 81 — 89 oldalain.