Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

A' Pvedikdtzló Formájáról.

171

dikátzióban, — és bogy sok alkalmaztatás tsu- pa erőltetésből állott: mert a’ Tanítónak az alkalmaztatásban a’ Predikátzió’ speculativa ré- fzét ujjra kikellett mondani. — Ez okozta azt- is . hogy a’ Római Katholicusok, Socinianusok, ’s a’ t. ellen viaskodni kellett, már ha annak helye nem volt is ott: mert az Usus Klerchti- cust nem lehetett elhagyni. — Mivel pedig vi- gafztalni-is kellett (usus paracleticus) •, tehát, ha a’ Textus arra való alkalmatosságot nem adott, kellett Gonofzokat költeni, hogy ez az alkalmaztatás el ne maradjon.

Egygyenkéntpedig van ezeknek haTznokp.o.

a) A’ Tanító alkalmaztatás (usus didascalicus) jó a’ Homiliákban, a’ hol Exegetizálnak , és a’ históriás Szent írásbeli helyekről való tanításokban.

b) Into alkalmaztatás. Ennek helye van az Erkőltsi Predikátziókban.

c) Fényit!) alkalmaztatás. Ennek helye van az uralkodó hibák és bűnök ellen mondandó Predikátziókban.

d) Megtzáfoló alkalmaztatás. Ennek helye van a’ Kerefztyén Vallást és Erkőltsi tudományt ostromló tévelygések, és balvélekedések ellen irtt Predikátziókban.

e) Viga/ztaló alkalmaztatás. Ennek helye van az Isten’ ígéreteiről, gondviselésről, ’s a’ t. irtt Predikátziókban.

CXVIII. §.

Mi az Alkalmaztatás ? Szükséges-e' e%?

Az Alkalmaztatás az a’ Réfze a’ Prediká- tziónak, mellyben a’Hallgatók indíttatnak, és vezettetnek azoknak tselekedetben való kimutatására, mellyeket már oda feljebb meghallottak. Hlyen réfze nints ugyan az első Kerefz- tyének Predikátziójának, sem Lutherének^ sem a’ mai Prédikátorok közzűl azokénak , a kik