Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

a’ Predikátzió’ második Réfzérol azt tartják, hogy annak Praktikának kell lenni, az elsőnek pedig Theoretikának •, mindazáltal fziikséges az Alkalmaztatás, már ezt akár a’ végen tegye- meg valaki a’ Predikátziójának, akár másutt: mert nem minden ember alkalmatos arra, hogy maga hafznára ’s megjohbítására tudná azt fordítni , a’ mit hallott: mivel nehéz dolog az akadályokat felfedezni , és az azoknak elhárítása módját kitalálni.

Ha pedig egy különös Réfzt tsinál az Alkalmaztatás a’ Predikátzióban \ azon esetre, legjobb annak a’ Predikátzió’ végén lenni , melly- ben a‘ főbb megfogások, és gondolatok, a’ feljebb már előhordott indító , intő , fenyítö és vi- gafztaló okok még egyfzer, de igen rörddederr előadassanak, és még a’ környulállásokhoz képest, mások-is köttessenek azokhoz. — Ezen réfzében a’ Predikátziónak végén eshetik a’ meg alkalmatossabban , hogy a’ Prédikátor a’ maga érzését •, kívánságát, és az előadott kötelesség végbevitele felől való reménységét, úgy a’ nérüeilyek’ magok viseletével való meg nem elégedését kijelentheti •, a’ mi pedig sokfzor a’ Nép’ megindítására nem a’ legutolsó efzköz, kivált mikor a' Prédikátor maga jó életű, kegyes, okosan buzgó, és a’ közönség’ fzeretetét megnyertt Tanító.----------Utoljára , azt* is

fsak itt lehet legalkálmatossabban végbenvin- ni, a’ mit pedig hafzonnal tselekefznek a-1 Tanítók, hogv Hallgatóikat különös Classisokra elofztván, úgy fzóllítják-meg , — és az ifjakat, öregeket, fzegényeket , gazdagokat, a’ boldog állapotban lévőket, és a’ fzerentsétlenehet, kü- 1 Önkii lön tanítják, indítják, ’s vigafztalják.

JVIinthogy pedig olly igen fontos réfze az Alkalmaztatás a’ Predikátziónak : itt fzedje öfz- ve a' Tanító minden erejét, hogy a’ Hallgató a’ jó eránt megilletődött , és annak követésére neki melegített Szívet vibessen-ki a’ templomból.

172 A' Predikáízló Formájáról.