Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
* tsak a’ volna a’ jó Predikátzió, a’ mellyben ezek egygyütt mind megvoltak. — Mindazáltal a’ feljebb való Század közepén kezdték a’ Tanítók ezt a’ sokféle alkalmaztatás’ formáját elhagyni, és a’ Predikátzióikat tsak némelly Praktika jegyzésekkel rekefztették-be. Ma pedig már egéfzen el-is akarják felejteni ezeket a’ neveket a’ Homiléták, és jobb Prédikátorok; mivel ma a’ Predikátzió’ készítésében nem abban az értelemben vágynak a’ Tanítók, a’ miben voltak a’ Régiek. A’ Regiek ugyan-is úgy vélekedtek, hogy a’ Predikátziónak a’ Kezdóbefzédtöl fogva az Alkalmaztatásig egéfzen fzem 1 élődönek (specu- Xativának) kell lenni, és tsak az elme’ raegvi- lágosításában kell annak foglalatoskodni. Az Alkalmaztatásban kell ofztán az akarat’ megindításában munkálódni. A’ maiak ellenben, úgy értenek, hogy ezt a’ kettőt soha egymástól nem kell elválasztani; hanem a’ Predikátzió’ mindenik réfze'ben kell világosítani, és jobbítani, és ez által akarnak a’ maiak a’ Kerefztyén Vallás’ kezdetében mondott Predikátziók’ formájához közelebb menni; a’ mikor illy sokféle és bizonyos réfzhez kötött Alkalmaztatás nem volt , hanem az egéfz Predikátzió rövid magyarázatból, fzívreható intésekből, serkentésekből és vígafztalásokból állott. Mindazáltal ezen ötféle Alkalmaztatás’ módjáról azt lehet mondani , hogy eggyenként véve , haTznosok azok ; de úgy éppen nem azok, ha valaki ezeket együl-egyig minden Predikátzió’ végére oda akarná fzufzakolni , mint a’ régi, kivált'a’Német Prédikátorok 1612-től fogva ^i^-dikig tselekedtek; a’ kik ugyan küiöm- ben kénfzeríttettek, hogy ezen őt alkalmaztatásból tsak egyet se hagyjanak-el, mivel másképpen Eretnekeknek tartattattak. Azomban pedig látni való, hogy ez által a’ Predikátzió véghetetlen’ meghofzCzabbíttatott, hogy sok hafzontalan fzó fzaporítás volt a’ Prei 70 A’ Predikdtzió Formájáról.
