Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

Különös eseteiden mondandó

140

,,volt ez a’ Kerefztyén Atyánkfia, a’ ki felett, ,,eii most predikáliok: nem fzükség tehát, hogy ,,hogy én azokat hordjam elő, a’ mellyeket ti- „is tudtok , inkább a’ meghalottakbol ezeket ,,tanúljátok-meg, V a t.

Vagy pedig 6) Mivel az élőknek, és nem a’ megholtnak predikállunk , vegyen-fel a' Tanító, a’megholt nagy bűnös eltemettetese után vagy két Héttel olly Textust, mellyben azon bűnök ellen, mellyekben a’ megholt másoknak botránkoztatására élt hathatossan prédikáljon, senkire legkissebb fzemélyes tzélozást sem tévén.

7) A’ butsúztatóban, névvel és sorba való kinevezései az árváknak, Atyafiaknak ’s a’ t. kagyódjanak-el.

xc. §.

Nem vendes halállal megholttal felett mondandó Predikátz'í ókról.

Mikor hirtelen, vagy eröfzakossan hal-meg valaki, és kivánják , hogy Predikátzióval tern ettessenek-el: ez a’ történet, a’ mennyivel nagyobb érzékenységet tsinál a’ Hallgatókban j annál nagyobb figyelmetességgel kell itt a' Prédikátornak lenni. Itt illyen történetek adhatják magokat elő :

I. Hirtelen ás minden maga hibája nélkül hal- hat-meg valaki, p. o. Menykő megüt valakit t vagy bele-ég a’ Házba, vagy hirtelen lerogyik és meghal. Itt ezeket tartsa-meg a’ Tanító.

a) Ne Ítéljen a’ Prédikátor úgy , erről a* történetről, mint büntetésről, és mint olly emberekről a’ kik azt megérdemlették. Gondolja- meg hogy az Ur Jésus, azokról az emberekről kiket a’ Siloám Tornya oda ütött, melly fze- liden Ítélt.

b) Tsendesittse, és vigafztalja a’ megholtt- hoz tartozókat.