Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

138

Különös esetekben mondandi

Textusok: iMos.%: ig. i Mos. 47: 9. — iKir. ig: 4. 2 Kir. 20: 1. Jób. 7: 6. Jób. 8.' g. \$dA. l4-- 12. kSo/í. 23: 4. ’ód/t. 39.- 5. 'Solt. go: 3. Ived. 7: 2. -íVed. 12 : 7. Mát. 22: 32. Mát. 6: lg. Luk. 23: 46. i Théss. 4: 13—18. 1 Kor. 12: 42. ’s a’ t. Jel, 14.- 13, Rom. 2: 6- i?ow. 6: 23. Aow, 8 : 1«

Matériák : Az ember’ életének betse. — Mi- tsoda befolyása van a’ Kerefztyén Vallásnak, a’ mi megvigafztaltatásunkra , a’ mi Atyánkba’ halála felett. — A’ halálról való gondolkodás , a’ virtusra vivő efzköz. — Hogy kell úgy élnünk e’ Világon, hogy a’ másikban boldogok legyünk. — A’ halottak mi módon tanítják az élőket. — Az örökkévalóságról, — Halhatatlan- tágról, — Az élet töredékeny voltáról. —A’Ke- refztyén ember nem fél a’ haláltól. — Miért felnek az emberek a’ haláltól V —•

1) Regulák: Nem arra való a’ Prédikátor, hogy megsirattassa a’ most-is síró feleket. Azért tehát né menjen mefzfze az illy matériákról való tanításban Ne mondja hogy: Az élet rofzTz — tsak siralom helye , —• jól jár a’ ki meghal } mert ez által meg nem elégedésbe jönek a’Hallgatók, a’Világi élet eránt. Kell itt követni a’ Kris- tus’ példáját, a’ ki mikor elválik Tánítványi- tól, nem fzomorítja azokat} hanem azt mondja: Hafznál nekik ha Ö elmegy, Vigafztalót-is küld nekik. Mi lett volna abból , ha akkor elevenen lefestette volna az üldözéseket, tömlötzöz- tetéseket, mellyeket kellett fzenvedni?

2) A’ Textus’ és a’ Matéria’ válafztásban kell vigyázni a’ megholté idejére, — állapotjár a , — történeteire, — gondolkozása’ módjára, — tselekedeteire, — érdemeire, — a’ betegség’, és halál’nemére, — az elmaradott árvákra, Özvegyekre, Szülékre, Atyafiakra.

3) Az előadott igazságból tsináljon alkalmaztatást a’ meghólttra. A’ megfzomorodott fe-> leket Vigafztalja, midőn arra Tzükség van, — és egy közönséges intést tegyen a’ Hallgatókhoz.