Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
Predikátziák’ Textusával való bánásról. 1.39 4) A’ meghólttat azért ditserje meg, hogy Virtusos volt-, nem pedig azért, mert jól megfizettek , — és a’ ditséretbe mindég a’ legyen a’ tzél, hogy a’ megholtthoz tartozók , vagy egyebek-is a’ megholttnak nyomdokai' követésére serkentessenek. — A hol pedig semmi kitettzö virtus nem volt; tsak egy közönséges alkalmaztatást kell tenni a’ megholtt halálából, vagy nyavalyájából. 5) A' megholtt’ vétkeinek elóhordásában, és azoknak megitélésében nagyon vigyázónak kell lenni. A’ megholtthoz tartozók , úgy tétették azt a’ Predikátziót, mint utolsó tiTzteletet; hogy lenne pedig az tifztelet, midőn valakinek mindenféle gyarlóságbeli bűneit a’ Világ’ eleibe terjefztjük ? — De ezenkívül az istené a’ megítélés , a’ halál után. Nem fzabad tehát a’ Tanítónak soha kárhoztatni a’ megholttat. — Kiváltképpen maga passiójából, soha se fzólljont a’ megholttról illetlenül ; mert már meg sem jobbul ez , az által, — és illetlenség-is a’ maga valaki eránt való indúlatosságát, még annak halála után-is kimutatni. — Ha pedig a’ megr holtt mindenek előtt tudva való vétkekben élt; azokat ugyan elhallgatni nem lehet ; mert ha hallgat, azt mondják, hogy helyben hagyta azt a’ mit a’ megholtt tsinált, mert arról leg- kissebbet sem fzóllt. — Simítani sem lehet, — mert a’ világos bűnt nem lehet Tzépíteni, sem pénzért kissebbiteni, Megeshetik tehát az ; de ízeretettel essen-meg: és tsak a’ bűnt kell érdekelni, nem a' fzemélyt«, Vagy p^dig ha látja, hogy mások is akarják, hogy a’ megholttnak bűneit valami módonn megemlitse , és ez által egyebeknek tanúságot adjon , azoknak kerülésére, igy vigye azt végben: ,,Voltam én Ke- ,,refztyének J a’ meghoittnál az Ő halála előtt, „maga hivatott engem’ magához és így tett vallást az Ö bűneiről: Tstenem! mejly sokfzor „vétkeztem én, Te ellened ! ’s a’ t. «— Vvgyigyi „Tudjátok mindnyájan Kerefztyének! hogy ki
