Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 5G —

Lelkem te se késsél,

Idején siessél,

Gondtól még üres elmével; Istennek hálát adni,

Színe előtt vigadni

Érzéseid’ szentségével.

Istennel való beszélgetés.

Minden teremtéseidről szeretettel gondos* kodó mennyei jó atya! a' melly szemmel nézed te a’ királyokat, fejedelmeket, hatalmas uraságokat; ugyan azzal nézed az utolsó napszámosokat, szolgákat, és koldusokat , és ezek között csak a kegyeseket méltóztatod különös szeretetedre. A* világnak minden népei, sőt még a’ Jegkis- sebb férgecskék is a’ múlt éjjel gondviselésed ’s őrizeted alatt nyugodtak; — de sok ezereknek, a' te mindenható kezeid’ súllyá miatt nem lehetett csendes éjtszaká- jok; nyavalya, romlás, más szerencsétlenség érdekelvén sírtak; sokan e’ múlandó világból által is költöztek , a’ hoszszas nyugodalom ’s elszenyvédés1 gyászos helyére; én pedig ismét megértem e’ reggelt, melly- nek óráit néked szentelni igen örvendetes foglalatosságomnak esmérem. Igaz ugyan , hogy ez áldozattal és tisztelkedésemmeí néked semmit se használok Uram, hanem magamnak; — mert csak a' rólad való

meg-