Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238
— 57 — megemlékezés is, lelki örömmel, és gyönyörűséggel tőlt-bé engemet. Te Uram mindenható vagy, paizs és óltalom. — Gondviselésed alatt nem lehetett ennek a’ háznak veszedelme, omladék- jába sírom nem készülhetett, tűzláng el nem boríthatta, mert te vigyáztál felettem és az enyímek felett; felkőltöttél édes álmomból, mintha halottat költötted volna fel a’ sírból. Óh micsoda nagy örömmel emelhetem hát fel az én háládé imádságomat hozzád mennyei atyám; — de egyebet nem adhatok, egy szent sóhajtás is meghatja egeidet, és a5 szíves rólad való megemlékezed kedves előtted; — mert tudod te mit tészen teremtőnek, teremtéseidet boldogító jó atyának elesmértetni és ma- gasztaltatni, Bár csak én is ollyan hív tisztelőd lehetnék, mint azok a' szenteskedő kegyesek, kik a’ napnak legtöbb óráit nagy neved’ dicséretére szentelik! Erre nézve közöljed velem minden kegyelmedet és segedelmedet, hogy bún nélkül való tisztaságban , ártatlanságban és igazságban szolgálhassak; nem csak ma, hanem életemnek minden idejében Tenéked. Helyheztess óh dicsősségedet szerető Istenem, olly környülmények közzé, hogy szíves igyekezetem mellett ma is a’ kegyességbe elébb menjek; ne jussak olly szükségre, hogy kezeimet a máséra kinyújtsam, éhei hálástól tilalmas cselekedetek által ment-
