Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 52 —

®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® a>®sns<$ssp mismmii Könyörgés.

Jövel Szent Lélek Úristen, tőltsd-be szívemet lelkemet igaz buzgóságnak tüzével, midőn e’ Pünköst reggelén Isteni tisztelettel dicsőíteni magasztalni akarlak. Nem vizsgálom én a’ te titkos lételedet, mert úgy érzem bennem lelkednek munkásságát, mint a' napnak forró melegét. A’ mi jó van bennem, mind a’ te erődnek munkái. Ha búsulok, bánatnak adom magamat; te vigasztalhatsz, ha kétségeskedek ; mennyei világosságot nyújtasz előmbe, ha vétkezek; te rettentesz-meg én életem* vezére vigasztaló Szent Lélek Úr Isten. Te az atyával a’ fiúval örökké áldandó és imádandó bizony egy örök Isten vagy, rajtad kívül nincs Isten. A’ te lelkednek ereje töltötte-bé a* mennyet és földet; — minden bölcsesség az értelemben, minden jelesség a’ szívben, minden élő lehellet az állati testben te általad vagyon.

Óh minden Ielkeknek lelke, áldott Szent Lélek Úr Isten! jőjjön-el a’ te országiásod mi közinkben, és már itt e’ földön fun- dáld-meg a’ Szentek’ eggyességét. — Mély tisztelettel udvariok, e’ néked szenteltetett napon azok között, kik e* föld* kereksé- * gén