Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 51 —

Uram Jézus tekints-Ie mennyből, midőn itt előtted az örök dicsősségért ese- dezek; mert oda vágyok a’ hol te vagy, hogy engemet is a* jobbod felől való boldogságba részeltess.

Te láthatóképen emelkedtél-fel óh id- vességünknek fejedelme az egek’ egébe, én pedig a’ paradicsomi átok szerint elébb viszsza-térek aJ porba, de lelkem láthatatlanképen vitettetik szent angyalaid által, ha úgy élek mint te példádat követem , az örök jutalom’ hellyére, a’ mennyei paradicsomban.

Örömest felveszem azt a’ keresztet, mellyet te hordoztál míg életednek nappala tartott; viselem a’ világ’ hántásait, üldözéseit, mellyek tenéked ártatlan létedre is szinte lelkedig hatottak; megvagyok győ- zettetve a’ felől, hogy a’földi bajok, szeny- vedések után, letörölöd az én sokat sírt szemeimről könnyeimet. A’ te neveddel vitézkedek hát én, csak arra kérlek, hogy míg e' világon élek, a’ reám mért kereszteket békességes tűrő lélekkel viselhessem. — Végre pedig bizonyítsd - meg, hogy a’ kik te hozzád sietnek, azokat egykor magadhoz fel viszed, és az örök dicsős- séghen részelteted Amen.

4 * ipilnsfa