Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

sriKöTam^íM

Reggeli Könyörgés.

Mstenem ! hat az igaz, bűn nélkül való Szent halálra kerestetik, megkell halni hogy a1 te szoros igazságodnak eleget tehessen. Tudom Uram hogy az én bűneim is hurczol- ták őt a’ keresztnek gyalázatos és kínos halálra. Tudom hogy semmi hatalmok nem volna az ő ellenségeinek ő rajta, ha onnan felyülről te nem engedted volna Tudom hogy ma is megvagynak azok az okok és gonoszságok, mellyek a’ te Szentedet az én Jézus Krisztusomat megfeszítették: megvan az irigység, az érdemnek és jelességnek ellensége; megvan a’ kincs’, jószág’ szerete- te, melly az ártatlanságot elnyomja, a’ törvény’ szentsége megsértetik; — ott van a’ hivatalok* vadászása , mellynél fogva a’ meg- esmért igazság is félre magyaráztatik, és az ártatlan ügyébe kéz mosattatik. Fájdalmas igazság! hogy a’ Krisztus* ideje és ország- lása alatt is, a’ nagy istentelenség és gonoszság felemelkedik ’s győzedelmeskedik.

Vádolom Uram Jézus a’ világ’ istentelen fiait; de vádolom magamat is, én se vagyok olly jó indulatú és kegyes érzésű, tégedet szerető, útaidban járó Híved; a’

mii— 42 —