Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

voltam és jóltévő. De óh erkölcsi szenté séges, legfőbb valóság; híven elbeszéljem előtted ho.gy ezekben a' farsangi napokban sokszor megrészegít örömöm, ma is vétkeztem ’s megestem ; óh melly sokszor gyengítem mértékletlenség által mások kedvéért erőmet. Istenem! ha te nem adnál erőt az én lelki és testi erőtlenségemnek , már régen vagy guta-ütés, vagy fájdalmas nyavalyák által, mellyeket magam okoztam magamnak életemnek felén, idő-nap előtt megkelletett volna halnom; de te a’ mindnyájunkkal köz erőtlenségben is pártolsz, ’s nem akarod bűnös életemnek hirtelen végét szakasztani.

Alázatosan reménykedek, tégy vígyá- zóbbá ezután életem' bőlcsebben lcjendő folytatására, hogy mind házi dolgaimat a’ jövendő napokhoz alkalmazzam; előttem tartván a’ vénségnek csecsemőji koromhoz hasonló tehetetlenségét, a’ mikor második gyermekségre juthatok, és másoktól kén- szerítetem várni a’ háznak egyik szegettébe panaszos élelmemet, gyermekeim' kö- nyörűletességekre szorulhatok l mind pedig azt, hogy te számot kérsz lelkemtől ama nagy napon, hogy megfizess nékem is a’ mint érdemiem.

Nem engedek addig álmot szemeimnek , míg e’ napon is velem közleni mél- tóztatott ajándékidért hálákat nem adok, hogy nem csak életemet tartottad - meg ,

nem

— 32 —