Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238
33 — nem csak nagy nyavalyáról védelmeztél; hanem sorsom szerint ki is szolgáltattad élelmemet ruházatomat, és minden életörömökben részeltettél, rnellyekért magasztalni nagy Nevedet — megnem szűnhetek. Az éjjel közelít, s midőn szemeimet édes álommal lezárod, — vigyázz óh szu- nyodnincm tudó nagy Isten I tehetetlen életemre; ne bocsáss reám, ’s kedveseimre semmi szomorú történetet, nyavalyát, vagy ellenem törekedő kártévőt; altass csendesen, újítsd-meg lankadt 's megterhelt erőmet, egésségemet; ne engedjed hogy véletlen , készületlenül találjon mértékletlen- ségemért a' halál ; hanem virasz-fel a’ holnapi napra is lelki 's testi örömbe, a’ mikor ismét gyönyörűséggel, a’ lelki esméret’ vádolása nélkül felkelhessek, néked jó Istenem hálákat adhassak, magamat rendbe szedhessem, lelki tehetségeimet tökéllete- síthessem , tenéked , magamnak , és minden jó ember-társaimnak örvendezletésökre lehessek Amen. — Heggel! Könyörgés. Isten ! ki már itt e’ földön is mindenféle gyönyörűségekbe helyheztettél, és a3 mar- dosó lelki-esméretet csak akkor kőltöd-fel, 3 mi
