Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 29 —

lelket haza menni örökös hazánkban, hogy a * világi múlandóságok között senki ne ma- radozzon, ’s rendeltetéséről megne felejtkezzen.

Valamint ez esztendő' első napján bebizonyítottad, hogy nem szakadt félbe erán- tam való szereteted, és hogy a’ múlandó ’s változandó idő nem szabhat határt vég- hetetlen nagy szeretetednek és kegyelmes gondviselésednek; — ezután is dicsőítsd- meg jóságodat és irgalmasságodat én rajtam, és minden hozzám tartozó atyámfiain, kedves szerelmeseimen, szomszédaimon, és egész helységünkön. Őrizz a’ következő éjjel’ sötétségébe is minden veszedelmektől; altass édesen, és újjítsd-meg erőmet, neveljed, öregbítsed azt a’ munkálkodásra; hogy ebben az esztendőben is mindennap dicsekedve emlegethessem: hogy mind eddig segítségül vólt nékem az én jó Istenem, és kegyelmesen gondot viselt én rólam Amen.

Könyörgés.

JWinden lelki ’s testi ártatlan gyönyörűségeknek és örömeknek kútfeje , nagy és felséges Isten ! háládatosan érzem ezekben a’

ví-