Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

vígadásoknak napjaiban, a’ te emberekhez viseltető szeretetednek nagyságát. Örömmel megtellyesedve emelkedik lelkem a' napnak ezen reggeli óráján fel az egekre ; mert az időnek ezen szakaszában is, midőn a’ természet szomorú, kietlen; a’ társaságos életben sok belső örömekkel től- tesz-el naponkint; midőn minden más állatok sanyarognak az erdőkben, mezőkben tengődnek 's éheznek; minket meleg hajlékunkban a’ hív atyafiság barátság’ kebelében örömmel melegítesz; betöltőd vidámsággal szívünket, vígasságnak poharát adsz kezünkbe, hogy éljünk, és lételünknek örvendjünk ; ’s azt cselekszed : hegy a'hívek vígan énekeljenek, az ő hajlékokban széjjel.

óh bár csak ártatlansággal, ’s bölcsességgel tudnám használni javaidat, mellyek- be gyönyörűséget talál az én szívem és lelkem: — de már előre is félek hogy ezekben a' farsangi napokban, közelebb e' mai napon is ; megfelejtkezek emberi méltóságomról, ’s te rólad; — a' tilalmasokra ragadnak örömeim. — Alázatosan reménj- kedek hát, óh tiszta természetű szent Úr Isten! tégyed figyelmetessé lelkemet arra, hogy a’ te javaiddal való vígan élés, balzsamozza az életet; de ha viszsza élünk áldásiddal, a’ te tápláló és vidámító áldásaidból is halált, mérget készítünk magunknak. Adj ollyan okosságot, hogy az által

mér-