Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 26 —

nyomorúságos életre és a’ halálra is; de erőssen hiszem, hogy a’ te gondviselésed alatt csak egy féreg se veszhet-el. Miért rettegjek a’ haláltól, néked ád az viszsza Istenem ! — élve nem emelkedhetek a’ dicsőbb léteire, de a’ föld’ porai közzűl egykor kirázkódván, tudom hogy ha kegyesen folytatándom életem' pállyáját; hozzád jutok az örökké-tartó időnek dicső hajnalán.

De míg napjaim, esztendeim folynak, légy óh jó Isten, szeretettel tellyes erán- tam. Ma elkezdem kérni minden lelki 's testi áldásaidat, és folytatom reggel, napközbe, és estve; és a’ miilyen szívességgel , sok szent sóhajtásokkal kérem tőled egek’ föld' tengerek’ urától; olly buzgó atyai szerelmedből áldj-meg te is engemet; minden gond, ’s a’ titkos jövendőtől való félelem nélkül megyek a' te neveddel ez új esztendőnek, mert bizonyosan te gondot viselsz, és a’ mint felőlem elvégezted, ez esztendőben is hatalmasan megteszed. Az átok is áldás a’ te kezeidből , azok mind erkölcsi javaimra vágynak. Tudom Uram hogy mindeneket azért cselekszel, hogy haza az égbe siessek. így várom én boldog végemet, és majd ha az Utolsó óra üt, leszállók a’ sírba. — Készülj hát óh én lelkem, az esztendők lassan - lassan elkövetkeznek.

Nagy Isten! tégyed ezt az esztendőt mindnyájunkra nézve áldással tellyessé, és

ke-