Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 27 —

kegyelmességedet is áraszd-ki bőv mértékbe a’ bűnösökre nézve, hogy az esztendők’ múlásával mindég tökélletesedjünk, jobb Polgárok, jobb Hazafiak, jobb Keresztyének nevelkedjenek a’ te bölcsességed vezérlése által Amen.

8) *8 S1 *8 *8 S1 S’8)'S S’S'® S’S) S) S’S’S)'S S’S’S’'S 8) S’8^ S’*88^8) 8**8 *8'S

To 2E§2?PI2SrcDÍ) S3WIÉ1LII

Könyörgés.

/

Élőknek és hóltaknak Istene, múlandó életemnek hűséges vezére! aJ mint ez az első napja eltűnt e’ ma felderűit esztendőnek, úgy enyésznek-el életemnek minden esztendei. Nem tűnődök én azon, hogy meghalok; mert a’ királyok , koronás fejedelmek, kik országoknak urai is, mint a’ közemberek elmúlnak, minden dicsősségek velek együtt sírba száll; hanem az fáj nékem, ha az életet úgy nem használom a' mint lelkem’ idvcsségére szolgálna; mert tudom hogy az én életemnek határa nem e’ múlandó világba határozódik, fellyebb vágy lelkem a’ múlandó dicsősség felett; eget keres, és abban örök bóldogságot. De a’ világi gyönyörűségek magokhoz igen von- szanak, és ha a’ múlandóságról, önhalandóságomról gondolkozók, a* szent hitvallás nélkül legnyomorultabb teremtésnek tartom