Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 25 —

tot, hogy egész életemben bóldog lehessek, végre amaz új esztendőre felnyílván sírom; mehessek hozzád a’ dicsőűlt lelkek’ világába Amen.

TO iSSäiflEWDai

HÖHI¥ÖRC}E§.

Fő boldogságú Isten! ki lételedre nézve esztendőket nem számlálsz, mindég az maradsz a’ ki vagy és voltál öröktől fogva; eltűnt az, a’ tegnapi nappal együtt örökösen. Közelebb vagyok már a’ halál’ küszöbéhez, vagy gyászos sírom’ széléhez, és egykor bizonyosan bevégződik életem’ pál- lyája, és egyedül csak te tudod, ezen ma reám viradt új esztendő nem lészen e’ végső esztendőm, ’s itt kell hagynom kedveseim’ édes társaságát? — Felette érzékenyek lelkemnek elmélkedései, küszködök a’ bizonytalanságokkal; zűrzavarba hozott a’ titkos jövendőtől való félelem ! — Nem tudhatom mit hozott reám ez az új esztendő? — boldogabban, kívánatosabban folynak e életem’ órái , mint a’ múlt esztendőkbe, vagy a* halálnál is rettenetesebb gyászt, keserűséget, veszedelmet hozreám. A’ te mindenható kezed igazgatja sorsomat, készen vagyok minden történetekre,

nyo-