Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 24 mellyeket bűneim miatt hullatok, 's bocsásd- meg egész életembéli hibáimat, bűneimet. Áldott légy, hogy ez esztendőben se nézted büntetésre méltó voltomat, nem oltottad- el életem’ fáklyáját, hanem ennek az esz­tendőnek is utolsó napjára eljuttattál. Di­csőítessél és légy áldott, hogy sok javak­ban részeltettél, és sok veszedelmeket tő-» lem elhárítottál. Oh melly sok ezeren nagy siralommal panaszosodnak e’ mindjárt eimúló eszten­dő’ végén , a szomorú özvegység és árva­ság’ sanyarú voltáról ; sok szerencsétlenek vígasztalhatatlanok, könnyeiket szemeikről letörölő kegyelmes kezeidért reményked­nek. — A’ melly bánatok, keserűségek, pe­dig engemet e’ mindjárt elmúló esztendő­ben érdekeltek; azokat már többnyire el­felejtettem , és vígan dicsérem szent Felsé-» gedet. Mindjárt bétemetkezik ez az esztendő a' századok’ tengerébe, eltűnik ’s elenyé­szik örökösen. Uram ! ne szakaszd félbe ennek elmúlásával atyai szeretetedet, de bűneimet ezzel együtt örökösen temesd-el. Istenem ! adj kívánatos életet, állandó egésséget minden kedveseimmel együtt; sze­rencsés helyheztetést, végre idvességes csen­des halált; a’ holnapi új esztendő’ feltet­szésével pedig újjítsd-meg rajtam minden lelki testi áldásaidat, és rólam örökösen végy-el minden Ínséget, bánatot, gyaláza­tot,

Next

/
Thumbnails
Contents