Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

21

Miképen köszönjem - meg jóságodat, lii engemet szent fiad által részesévé tettél az örök dicsősségnek. Néked adom szívemet és lelkeinet, zárkózzál be annak legbelsőbb rejtekébe; ne iszonyodjál bűneimtől ha már a’ bűnösökért alacsonyítád- meg annyira Istenségedet; hogy nyomorult halandó testet őltözél magadra, hanem lelkestől testestől válasz-el magadnak; munkálkodj bennem hogy új életbe járhassak, ’s azt cselekedhessen!, a’ mit te kívánsz és parancsolsz, hogy a1 midőn eljösz esni érj-el , hogy soha se láttalak; semmi angyali tudósítást nem vettem, mégis bár erőtlen vagyok hittem igédnek; törekedtem parancsolataid szerént járni, életedet — a' mennyire a’ világ és test' kívánságai engedték, példa gyanánt szemeim előtt tartottam , a’ te Istenségedet tagadók vélekedésbe megnem egyeztem, hanem mindég benned bíztam, hozzád ragaszkodtam, bűnös voltomat megvallottam, jobbúlásra kegyelmedet szívesen kértem mindenkoron ; — és a’ midőn eljősz, esmérj Tanítványodnak, válasz-el örökséged’ bírására, hogy mennyben is tiéd lehessek Amen.

<b