Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 20 ~

®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®>®®

ssüiBÁ(BS(í)®nr asHPváaii Istennel való beszélgetés.

.Bűnösöknek atya jó Isten! már a’ leg- setétebb éjjel is világosság én előttem , és a’ halál’ éjtszakája új életre való feltámadás. Minden lelki örömemet öszve szedem, és úgy borúlok arczra előtted; mert vég- heteilenűl nagy a’ te szereteted az emberi nemzethez. Az mennyben Örvendező Szentek közzé emelem én is a’ szabadítás1 nagy énekét, és míg szívem doboghat, hirdetem az emberekhez megmutatott jóságodat.

Légyen áldás, dicséret, dicsősség néked világ1 ídvezítője jó Jézus; ki a1 vált- ság’ nagy munkáját, nem csak elkezdetted; hanem tökélletességre is hajtottad, a' bűnösök1 lelki örömökre, és a’ dicsőíilt mennyei seregek’ kívánságokra. Tiszteljen a’ főidnek kereksége, és minden a' mi azon van; hangozzanak minden templomok Isteni nagy neveddel; örvendezzenek minden Keresztyének, a’ bűnnel megterhelte- tett nyavalyás halandók! — mert világosságát jöttél a’ setétségben ülőknek; a’ pogányoknak is megjelenői; kegyelmet ígértél a’ bűnösöknek, a’ jajszó helyett örömet, és új éneket adál szánkba.

Mi-