Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 17 —

En , ma született Jézus! imádlak leborűlva, Zsámolyodnál arc/.ra hálva,

Istent, embert egy gyermekben;

A’ ki most fent élsz az egekben.

Áldott a’ ki fiiiletett! áldott a’ kijött az Úrnak nevébe.

Istennel való beszélgetés.

K önyörűlő Isten ! nem csak az angyali karoknak, hanem a’ föld minden népeinek és nemzetségeinek is Istene! lelkesíts hogy erezzem azt a" nagy örömet, mell) et ma az egész Keresztyén világ köszön ’s hálál a’ nékiink született Idvczitőnek. — Én is egy akarok lenni azok az Örvendező hívek közzűl, kik a5 ma született, ’s az Adám’ minden szerencsétlen maradékaira örömet és áldást hozott Isteni szabadítónak örvendeznek.

Felemelem hozzád lelkemet, minden teremtéseidet szerető jó Arja! teremtőm, megváltóm és mcgszentelőm ! ki a’ magasságban lakozol; — midőn semmi teremtett állat érettünk, még angyal se tehetett eleget; egyetlenegy fiadat kűldötted-le mennyből e’ yiiág’ váltságáúl, mert hiszem hogy engemet is megtart az egész világ bűnösei között, és bizonyosan reményiem, hogy ha olly jámbor istenes életet fogok élni, mint ő; engemet ama nagy napon magához vészen, és mint hív tanítványját az örök dicsősségbe részeltet.

2 Óh