Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 18 —

Óh felette jó Teremtő, Atya Isten! itt a’ porban úgy hódolok az én Jézusomnak, ’s úgy magasztalom mint te véled egyenlő Istent; ő benne tégedet, te benned őt tisztelem a’ Szent Lélek Úr Istennel egyenlőképen ; — mert kimondhatatlan az az öröm, mellyel ma érzek szívemben, mellyet már lelkemben gyermekségemtől fogva nevel 's öregbít.

Az angyali Karok, a’ dicsőűlt égi Seregek, a’ Betlehemi Pásztorok, és a' napkeleti Bölcsek nyilván-valóvá tették; hogy a’ legelső Karácsonyi éjjelen, Istenember jelent-meg a' testben. — Óh mennyből lé- szállott Idvezítő! te gyújtottad - meg Isteni hatalommal az erkölcsi világ' szövétnekét, te vetettél véget a’ régi tévelygéseknek, — lerontottad a' bálványoknak ól tár jai kát, és a’ mennyei titkokat előttünk felfedezted. — Sok század-évi halandó gyermekek győzedelmeskedtek már az erkölcsi veszetségcn , és sok ezeren megszabadultak a* halál’ és pokol’ rettentéseiről; óh hogy nézhetném hátén, csak a’földi Király Dávid gyermeke születésének, ezt az áldással tellyes kö- vetkezésű történetet? bár a’ Pogányok nevelték, a’ Zsidók csúfolták, a’ Bolondok pedig, — hogy a’ világ szabadítója született kétségbe hoztak.

Itt buzgók én előtted szent egyűgyö- séggel, emberi nemzet’ jóltévő attya felséges Isten! úgy imádom itt a’ porban az

em-