Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238
— 15 — Kegyes elmélkedés. JLielkem emelkedj-fel az égbe A’ Séráfok’ világába, ’S ott abba a’ nagy dicsősségbe Jelenj-meg földi pompába. Halgasd ! melly szépén énekelnek., A’ mennyei kar angyalok; Nézd ! a’ Szentek hogy innepelnek ! Én köztök helyet foglalok. Az égi Khórussal éneklem Szent! Szent! Szent! a’ ma született Sőt a’ menny’ küszöbét érdeklem, Mert a’ hit ide vezetett. Megyek Jézushoz megköszönöm, Hogy én értein is született, A’ sok szép énekhang ösztönöm; Hogy Jézust idvezelhetem. Vagy ha semmi tisztátalannak Nem szabad mennybe bémenni: Nekem illyen boldogtalannak Lehet a’ felhőkről nézni. Onnan bámulom dicsősséged’ Jézusom ! tudom hogy Iától, Lerogyva kérem: Szent felséged’ Nézze hogy ezzel nem ártok. Bár ide fel, én arany, myrha, ’S tömjén helyett bűnöm hozom; Tudom rút ajándék ; de ír — ha Elveszed, — ’s el nem kárhozom!
