Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

az idvezűlendők világába, és legbelsőbb érzéseimnek teljességéből magasztallak *s imádlak leborúlva. Fogadd-el legfőbb ajándék gyanánt hódolásomat, és kibeszélhe- tetlen örömemet kedveljed. Yéghetetlenül nagyobb az én örömem mint a’ jámbor betlehemi Pásztoroké; ámbár ők színről- színre látták a’ csuda-történetet, és az angyal beszédei után is; csak egy földi Király gyermekének, majdan egy szelíd természetéi ’s jóltévő uralkodónak, az egész főid’ Népei országló nagy hatalmit Király- jának gondoltak ; én pedig a’ magosságban lakozó Isten egy szülött fiának, az egész világ Idvezítőjének, az ég és föld örökös birtokos Királyjának hiszlek és vallak, és mint örök boldogságom Istenének úgy örvendezek néked, úgy tisztellek lábaid’ zsámolyán leborúlva tégedet, ki az eget és a’ főidet, a’ magasságot, és mélységet betöltötted nagyságoddal. Zengjétek óh egek az örök élet' igéit! Mi földiek, a’ Jézus hív tisztelóji rebegjük- azokat utánnok! mert megszabadította az Isten az ő népét, és a' veszendőkön könyörült.

Különösen imádlak én — édes Jézusom! tégedet, itt a’porba leborúlva; és oda fent, a’ hová lelkem ’s elmém felemelked- hetik. Az én mostani áldozatomnak füstjét is bocsásd-fel, hogy dicsősséges királyi székedhez juthasson. És a'mit legszívesebben kívánok; őrizz-meg engemet a’vallásta— 13'—