Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238
— 12 — Istennel való beszélgetés. M iképen kezdjem-el dicséretedet emberek’ legnagyobb szabadítója, jól tévője, mennyei Király, áldott Jézus! miképen fejezzem-ki a' csillagos egeken felyűl ragadó örömemet, melly most ezen boldog órában különös szent érzésekre lelkesít. Sok szent gondolatok származtak már elmémben , miólta élek , sok okaim voltak hogy buzogjam háládó dicséretedet , én is bűnös lélek, még is ez az estvéli óra legfelsőbb örömekre, dicséretedre és háládásodra serkentett-fel engemet, én Királyom , Szenteknek Szentje ! Valóban áldott a'Te születésed' órája Jézus! áldottnak nevezi ezt a' megélemcdett öreg, áldottnak az örvendező gyermekeknek minden serege, mert szerencsés következéséi az, az egész világra nézve. Minden keresztyén helységek a’ föld’ színén égre emelt szavakkal hangoztatják ma estve amaz angyali éneklést: Dicsősség magasságban az Istennek ! békesség légyen e' földön ! és az emberekhez jó akarat! Nem a’ betlehemi jászolba megyek már én, hanem a’ te dicsősséges királyiszékedhez; nem születésed’ sanyarú helyén kereslek mint a’ jámbor betlehemi Pásztorok; — és nem arannyal, tömjénnel , myrhával tisztellek mint a’ napkeleti Bölcsek, hanem szívemet emelem örökös lakó hajlékodba az
