Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

üiD^i2®r?pii

Eistvéli Könyörgés.

5) Kegyes elmélkedés.

9

Ur Jézus, világnak Idvezító'je, Bűnösöknek legnagyobb Jóltévője!

Testben öltöztél hogy megváltassunk, Szent Atyádnak kedvébe juthassunk, Látván a’ világiak’ romlottságát,

Magadra vetted a’ bűnök’ váltságát; Pogányt, Zsidót, öszvebékéltettél,

És egy akolba egyesítettél.

Áldott Jóltévőnk testvér atyánkfia,

Jöjj szivembe Jézus Dávidnak fia,

Ha a’ Pogányok’ setét lelkekbe Munkállódhatsz, tégyed ezt szivembe. Ha gyiíjtál elménkbe világosságot,

Segits kerülnöm a’ lelki vakságot; Vezérelj az igazság’ útjába,

A’ Szentség’ kegyesség’ templomába.

Imé én Keresztyénnek neveztetem,

Szentül kellene tölteni életem;

De olly vétkeim vágynak mellyektői Bántatom, mint kinzó gyötrelmektől. Édes Jézus! ha már értünk születtél, Minden adósságokat kifizettél;

Taníts-meg a’ mellyeket kell tennem !

A’ mit nem tudok végezd-el bennem. —