Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 7

Istennel való beszélgetés.

K önyörülő Isten! az emberi Nemzetnek egyetlen egy idvessége és reménysége ! Elközelített már a’ mennyeknek országa ; ’s én is megvagyok bíztatva hogy Szent fiad' érdemeit magamévá tehetem , ha ő veié az állatiságon győzedelmeskedni szívesen szeretek, és a’ te törvényeiddel ellenkezőképen nem cselekszek. Közelébb vagyok e’ napnak hanyatlásával is már amaz örvendetes naphoz, a' mikor az idvességnek áldott fejedelme a’Jézus, ismét megjelenend; hallom már szavát, imé az ajtó előtt áll és zörget9 megnyitom azért szívemet, hogy mint legkedvesebb vendég abba bészáljon; új életet, bűneim keserves megsiratása után örömet, és elhagyása után idvességet adjon.

Óh én szerelmes Jézusom ! jőjj-el mint a’vőlegény mátkájának eljegyzése nagy napjára, és válasz-el azon szeretettel, mellyel viseltetsz anyaszenteg) házad eránt. Jőjj-el mint mennyei Király veszedelembe lévő népeidnek kiszabadítására, — a’ bűnnek rút sárjába sijjedt nyomorult halandók5 kiemelésére !

Áldott Jézus! a’te eljöveteled tudom hogy háromszori. Megvolt már az első , születésed’ örvendetes estvéjén; de most is, mind világ’ végezetéig ajánlod magadat, hogy a’ hívők’szívében örök lakást választasz magad-