Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

2) Kegyes elmélkedés.

Ellközelített a* mennyeknek országa,

Meglett az emberek’ Isteni váltsága,

Az Úr Je'zus Krisztus’ áldott eljövetele,

Áldást hoz ha újjá születtetünk; — és vele Bűnökön hibákon győzedelmeskedhetünk,

Ha a’ szent életbe elébb menni szeretünk.

Jézus! az idvesség’ dicső fejedelme;

Boldog kit édesít jőltévő szerelme,

O hogy az új hitnek szövétnekét meggyújtá, Legfőbb ajándékát e’ főidre akkor nyújtá;

Mert a’ tudatlanság1 ’s tévelygés1 setétsége Eloszlott, ’s tündöklik az új hit1 dicsőssége.

Nincs többé olly Isten kivel elménk játszón;

Az igaz Isten nem ollyan hogy ő látszon;

Lélek! A’ mik vágynak hatalmának munkái, Nyilványítják a’ nagy égnek roppant csudái.

Oh én lelkem esmérd magadban, és testedben A’ Mindenhatónak remekjét; — ’s tartsd eszedben.

Valamint a’ testi világot mozgatja Úgy a’ lelkieket bölcsen igazgatja,

Ha zűrzavar jön be az erkölcsi világba,

Azt mindjárt leikével szedi rendes formába; Bár szabad valóság az ember, — ’s azt teheti Sokszor a’ mit akar, — ha az Isten szereti.

Áldott' Jézus! mostan néked örvendezek,

Nagy gyönyörűséget szívemben érezek;

Eljöttél a’ testben, most már jő bé szívembe, Kérlek szülj újonnan minden tehetségembe, Méltóztass vendégül kegyelmed’ asztalához,

Mint a’ bűnbocsánat’ ’s idvesség’ Oltárához.

ÜID»