Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a
VII ELÚSZÓ. INTem az Ékesszóllást általában tanítani, hanem annak törvényszabásait próbálám csak ezennel a’ Halotti Beszédekre alkalmaz tatni. Reményiem , az esetek’ ritka voltok mellett is, mellyek azokat kívánnyák , ked- vés dolgot cselekedtem az Egyháziaknak; sok ollyas fordulván elő itt, a’ mi a’ Beszédnek más nemeiben is haszonvehetö. Hogy száraz ne lenne a’ Regula vagy Magyarázat , azt jobbára mindenütt, a’ gondolatoktól fogva a’ részek’ alkotásáig, a’legjelesebb Szónokokból — Orátorokból — kölcsönözött példákkal megelevenítve iparkodtam kelletni. Ezeknek választásokban mindenkoron az igazra, jóra, ’s szépre tckéntettem: hogy a’magok* helyeken még azok is elővetethessenek. Halotti Beszédimet nem olly meghittséggel ragasztottam az Értekezéshez, mintha a’ feladott szabások szerént remekműveknek állítanám , ’s példányúi akarnám kifüggeszteni; hanem hogy — minekutánna a’ hijánosá§o-