Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

VIII

gokat, mellyek azokba akkor , az időnek rövid vagy szoros volta miatt csusztanak , újabb szorgalommal rész szerént megigazítottam, rész szerént kipótoltam — a’ beléjök sűrű- ebben hintett tanulsa'gok , 's tiszta elevck , princípiumok , képes jót bővebben teremjenek. Hogy hízelkedni ne láttassam , ’s a‘ magas hivataltól az alacsonkodásnak még az árnyékát is meszsze tiltsam ; megadtam ugyan a’ dicséretesnek a’ maga becsét, de azt jobban csak alkalmatosságul vettem azon erkölcsöknek magasztalásokra, mellyek az én Dicsőimnek jeles tetteiket rmvelkedték. Ugyan ezt Beszédimnek , már első kiadásokkor, más egyéb jó mineműségekkel együtt— Bossuet* remekjeivel igen kedvezöleg vetvén egybe , de tőle miben lett hátramaradásomat is kijelelvén , kire e’ második kiadásban figyel- metesb valék — érdemül tulajdonították , e- lőttem mind e’korig ismeretlen egyenes lelkű Becsüseim (1); de a’ dolgok’ Mutatójok

is

(I) Zeitschrift von und für Ungern igo2. 1803* III Band. I Heft. — Annalen der Litteratur und Kunst in dem Oesterreichischen Kayserthum Sechstes Heft, Monath Juny 1812.